Szokásos vasárnap reggeli kávézás. Fotel, puha takaró és pár újság. Ritka pillanat, a kávézás elhúzódhat, még mindenki alszik, ráadásul a tegnap megfőzött tizenkét-féle eledel bőven elegendő mára is népes családomnak. Így tehát szertartásosan elnyújtóztam, majd kinyitottam az ÉS múlt heti számát. Megállt kezemben a csésze, abban pedig az édesítőt kavaró kanál, Bauer Tamás: Hátbatámadás című írásától.
Kétszer kellett elolvasnom, mert egyrészt nem annyira olvasmányos, másrészt olyannyira hosszúra sikerült, hogy mire a végére értem, az elejét majdnem elfelejtettem, és higgyenek egy tapasztalt asszony szavának, ez a kétszeri olvasás nem kis fáradtságomba került. Mivel vagyok annyira skorpió, és állítólag a skorpiók kiváló nyomozók (bár nem értek az asztrológiához, de ami rám nézve pozitív azt mindig szívesen hangoztatom), így tehát, megfelelvén a horoszkópokat imádó és elemző barátnőim rólam adott jellemzéseinek, mert hát igyekszik az ember lyánya ugye mindig és mindenkinek megfelelni, alaposan utána kutattam a cikk hátterének.
A tényeket látva pedig komolyan mondom elámultam.. 
A kvótát antidemokratikus szörnyűségnek írja le, pedig csupán esélyt ad a nőknek arra, hogy legalább pártlistákon keresztül bejussanak a legfőbb döntéshozatali szintekre. Úgy tudom, az ENSZ nők elleni diszkriminációk leküzdésével foglalkozó bizottsága, a CEDAW 2007 augusztusában kiadott egy jelentést, mely elmarasztalta Magyarországot a nők közéletbeli alulreprezentáltsága miatt, és konkrétan a kvóta bevezetését javasolta. A cikk szerzője komolyan gondolja, hogy azok az országok, ahol kiválóan működnek efféle kvóta-rendszerek, távolodnának a demokráciától? Mondjuk Franciaország, Svédország, Norvégia, Németország, Dánia, Belgium, Spanyolország, Portugália?
Vagy nem erről van szó?
Bauer ugyanis a női kvóta ügyének „újramelegítése” ürügyén indul, de nekem ez gyanús kérem szépen! Pirulva írom le azt a feltételezésemet, hogy esetleg személyes indulatok vezethették, amikor sorait papírra vetette? A haldokló SZDSZ belső viszonyait jól ismerőktől ugyanis úgy hallottam, hogy már-már kényszeresen mond, mondott ellent Magyar Bálint minden kezdeményezésének. Sokak szerint ilyen személyes irigységek miatt jutott oda a liberális oldal, ahova… a semmibe. Na de erről majd máskor..
Félő, hogy Bauer Tamás most a kvótáról írt véleménye védelmében személyes indokok miatt finoman szólva, khm, khm, hogy is mondjam, csúsztatott jó néhány helyen. Az ugye nyilvánvaló, hogy a magyar politikában hangnemváltásra van szükség, és az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi képviselők nem alkalmasak erre. Nem lenne egészségesebb, ha a nők által jobban képviselt tulajdonságok, amik jelenleg hiányoznak a politikai életből, teret nyernének, és szelíden, hangnem-változáshoz vezetnének? Miért vették ezt észre a fejlett demokráciák, és miért nem akarunk mi közéjük tartozni?
Nyilvánvalóan nem lehet elvárni, hogy a cikk írójának fontos legyen egy a demokráciát és esélyegyenlőséget segítő népszavazási kezdeményezés. Mégis az, amit és ahogyan erről értekezik, inkább tűnik lekezelő, a buta kis női agyban világosságot gyújtani akaró nagy és erős férfi oktatásának, mint értelmes mondanivalónak… Mire való ugyanis a népszavazás intézménye, ha nem a parlamenti érdekek miatt megszavazhatatlanná vált problémák megoldására? Mindaddig ugyanis, amíg a parlament tagjainak 90 százaléka férfi, ostobaság lenne azt feltételezni, hogy megszavaznak egy olyan törvényjavaslatot, amely számukra kedvezőtlen. Az alkotmányossági kérdésben miért nem hagyatkozik inkább az Alkotmánybíróságra? A legaranyosabb csúsztatás pedig az, hogy a népszavazás beadóit meg sem említi, úgy tünteti fel, mintha azt nem egy csokor erős, független, véleményem szerint okos és nyilván nem elhanyagolható személyiségű nő adta volna be, hanem egy férfi.
A dolog kétesélyes. Vagy nem mer szembeszállni egy ilyen női csapattal, vagy lenézi őket. Nem tudok dönteni a cikk alapján. Talán jobb lett volna cukorral innom a reggeli tejeskávét, most gyorsabban forogna az agyam. Véleményem szerint sokkal jobban hangzott volna, ha saját szereplési vágyát kicsit háttérbe tudta volna szorítani - és mondjuk „Emese” álnéven oktatta volna ki a kvóta támogatóit – mégiscsak elegánsabb és stílusosabb lett volna.
Írom mindezt abból merítve, hogy Bauer feltételezni meri: a népszavazási kezdeményezést benyújtó 27 nőnek nincs önálló akarata, van mellettük, vagy mögöttük egy férfi, aki „osztja az észt” és erőteljes, delejes befolyással bír mindannyiuk felett. Ez minden esetre megmosolyogtat, de a kvóta szükségességét még jobban megerősíti bennem. Sajátos módon szocializálódhatott ugyanis Bauer Tamás, ha egy egyszerű tollvonással leír 27 nőt és megpróbálja őket saját személyes érdekeit helyezve az ügyük elé, akaratgyenge senkiknek beállítani.
Olyan férfinak ugyanis, aki látott már egyenrangú párkapcsolatot, nyilván elsősorban nem ez jutna eszébe (sőt, feltételezem másodsorban sem). Szánalmas, de egyszersmind jellemző a mai Magyarországon egy férfi szájából azt hallani, hogy köztiszteletben álló, komoly nők aláírtak valamit egyetlen férfi bábjaként. Forgolódom a fotelben és elképzelem, hogy nemsokára felkelnek a fiaim és a férjem. Talán elő kellene vennem valami könnyed olvasmányt, ha nem akarom kérdés nélkül felképelni őket.
Aztán mosolygok egy jót saját magamon. Bolond vagy? Ez egy normális, egészséges család, egészséges humorral és egészséges férfiakkal tarkítva… Közben eldöntöm, hogy jutalmul, amiért kétszer végigszenvedtem a cikket, ma még nem fogyózom, és a második kávémba három cukrot ejtek, valamint eperlekvárt púpozok pirítósom tetejére. Evés közben azon tűnődöm, hogy vajon bennem, bennünk nőkben van a hiba? Kellett nekünk megtanulnunk, egyáltalán olvasni? :)
